BB11-0070 - Újjászületés

Olajfestmény, 60 x 60 cm feszített vászon

A pingvin megfestése ajándék festmény egy igaz barátnak. Bár szeretet volna tőlem festményt, úgy gondolta, majd ha ki is tudja fizetni, akkor majd megkér rá hogy fessek neki. Én mégis kicsit előrehaladtam az időben, úgy éreztem most kell festenem annak ellenére hogy ő még nem kért meg rá. Azonnal jött is az információ, a napot a fényt, a ragyogást kell megfestenem. Gyorsan neki is láttam, körülvéve, mindenféle felhőkkel melyben különböző állatok jelenségek mutatkoztak meg, számára hordozva különböző üzeneteket. A tudásom legjavát raktam a festménybe, és úgy éreztem, ennyi, készen van, ennyi volt bennem, ennél többet már nem tudok bele tenni. Miután megmutattam a kész festményt a páromnak, aki a legnagyobb rajongóm, és kritikusom is egyben, ezt mondta:

"Ó hát ez még nagyon sokat fog változni."

Én csak pislogtam nagyokat, mondván:

"Dehát ez már készen van!". 

Lelki szemeimmel én is láttam, éreztem, hogy egyáltalán nincs ez készen, de nem tudtam már vele mit tenni, bármilyen próbálkozásommal, jobbá tenni a festményt, már csak rontani tudtam volna rajta. Így egy kis időre félre tettem a festményt. Képeket kezdtem keresni az interneten, így találtam a naplementére. Miután megláttam a szivárvány színű napudvarát, és az aranyló eget és fényeket, a felhőkből előbukkanó hegycsúcsokat, azonnal tudtam Ő az, ezt kell megfestenem.

Megpillantván a képet, éreztem az üzenetét, egységben láttam az eget és a földet, a minden élőt tápláló napot, a fényt melyet magából árasztott, és érzékeltem valamit, ami mindezt összeköti, mely által minden egy és végtelen.  

Eddigi munkáim során még egyszer sem fordult elő, hogy a meglévő, késznek hitt festményem, köszönő viszonyban sem volt, a megfestendővel. Egy parányi részét sem tudtam felhasználni, így teljesen újra kellett festenem alapjaitól az egészet. Nagyon izgalmas számomra a tudat, hogy a látvány mögött valahol a felszín és a vászon között lakozik egy festmény melyet csak páran láthattunk, csak pár ember nyerhetett betekintést ebbe a most már láthatatlan képbe.

 Amennyiben ez csak egy festmény lenne, még bosszantott is volna a helyzet, hogy kezdhetem az egészet élőről, de mivel ez több mint egy festmény, így nagyon is tudtam, mindez pontosan úgy van jól ahogy van. Ismervén a barátnőm életét, az útját, pontosan láttam, hogy a festményben elérkeztünk arra a pontra, amikor a gondosan felépített látszat, ámbár biztos életét és előremenetelő karrierét maga mögött hagyva, bezárt egy ajtót,és megfogván a bizonytalanság kilincsét megnyitott egy másikat mely az ismeretlenbe vezet. Vagy talán látván az elkészült festményt, mégsem annyira ismeretlen az ismeretlen?

Elkészültem az alappal, a látott kép tökéletes másolatával. Ahogy néztem a festményt, két csúcsot láttam, majd a tudatomban rengeteg madarat, a fényből érkeztek, leszálltak az alacsonyabbik csúcsra, majd a magasabbik csúcsról vissza indultak a fénybe. A lélek vándorlását véltem felfedezni a madarak vonulatában, a tiszta létünket, az újjászületéseinket.

 És hogy számomra miről árulkodik a festmény? A lelkünk szabadságáról, a valós létünkről, hogy a megszokott "pórból lettünk porrá leszünk" szlogen, csak a fizikai testünkre igaz, a szellemünk, az igaz lényünkre ezt vallom: "a fényben születtünk, fénylények vagyunk, és a fény a mi örök otthonunk".

 Újra és újra ide kívánkozunk a fizikai létbe, hogy lelkünk a megtapasztalások által magasabb szintekre juthasson, míg nem a végén a földi létben is ráébredünk Önvalónkra, megláthatjuk, tapasztalhatjuk igazi fénylényünket.

Ezt mutatja be számunkra a haza felé vágyakozó pingvin is. Aki valójában sólyomnak készült, kitárt szárnyakkal készült volna a felszállásra, de ez megint csak egy újabb inkarnáció kezdete lenne. Valamiért ő sólyom helyett pingvin lett, még én sem értettem hogy miért, de megtartottam őt. Majd utána néztem, mit is szimbolizál. Ezt olvastam: " A fizikai és spirituális kapcsolat összeköttetését jelenti". Ekkor láttam meg, hogy ez így van rendben. Most már fizikai formában is megmutatkozott a festményen az erő. Az egység mely mindent összeköt, mely mindent egybeölel, mely által ég és föld nincs külön egymástól.

 Egy festményen van jelen a teremtő fény által mely mindenkiben ott ragyog. És ha sikerül ezt felfedezned Önmagadban, megélned, életre keltened, én úgy gondolom felszabadítod a lelkedet a reinkarnációs folyamatok alól,  és eggyé válsz a mindenséggel, akár itt a fizikai síkon is. Hiszen ezért jövünk mindnyájan hogy ezt a fényt felfedezzük megéljük, megtapasztaljuk. Tehát a pingvinnek már nem kellenek szárnyak. Ő szárnyak nélkül szárnyal, hiszen a fény nem jön és megy, hanem van, mindent körbeölel, mindenre ráragyog, mindent ő éltet, ő az örök teremtő, a teremtés maga, és a teremtmény is egyben. 

Áldás:

"Kedves utazó!Köszöntünk téged köreinkben, az élet örök körforgásában. Régóta vártuk már hogy kapcsolatba léphessünk veled, és ily módon üzenhessünk neked. Habár mi örökösen melletted állunk és kísérünk téged, nehezen veszed észere támogató jelenlétünket. Lehet sokszor értelmetlennek látod egy-egy földi utazásodat, tud, minden saját akaratod és isteni terved szerint történik. Felejtsd el a "mi lett volna ha" kifejezéseket, ezzel csak még inkább megzavarod Önmagadat. Pontosan ott vagy, ahol lenned kell, nem vagy elkésve semmivel sem. Emlékezz,  ez egy folyamat. A pontos utadon vagy, még ha úgy is érzed, hogy nagy a zűrzavar ott legbelül. Még ha azt érzékeled is hogy ebbe a körforgásba már kellő képen bele szédültél, így nem vagy képes meglátni a küldetésedet. 

Most itt az ideje a pihenésnek. A befelé, Önmagad felé fordulásnak. Találd meg a békét és a nyugalmat, ott legbelül. És ha úgy érzed még nem találtad meg azt az Egyet amit igaznak hiszel, akkor még mélyebbre kell menned, egészen addig míg rá nem lelsz a fényre, mely ott ragyog mélyen benned a szíved rejtekében. S ha ráleltél tárd ki szíved kapuját és csak enged, had áradjon, had törjön utat magának , had áramoljon bele a lelkedbe, lényedbe, sejtjeidbe. És mikor már úgy érzed telítődtél vele, engedd láttatni mások számára is. Ragyogd körbe vele a világot, és enged hogy a világ vissza ragyogjon reád. Csak kedvesen, könnyedén, akár a nyári szellő mely szelíden körbe jár. 

Nem kell nagy dolgokat tenned, nem kell fellegvárakat sem építened, csak lenned kell, és fénylened, mert te a fény küldötte leszel. És ha úgy érzed még sem megy, csak tudd, ez vagy te, és ez végtelen... és ha kell kérd a segítségünket, jelenlétünket, mert mi mindig itt vagyunk neked, együtt veled az örök fénylő jelenlétben."

Zadkiel, Jeremiel, Sandalphon és az Őrangyalod, közvetítette Béres Beáta