Már gyerekkoromban is nagyon érdekelt a rajz és a festés, de anyagi korlátok miatt sajnos nem járhattam rajziskolába.  Amit így utólag nem is bánok, mert minden a maga rendje szerint történt.

Csattos Ilike önismereti programjain belül végeztem el 2011-ben a jobb agyféltekés rajztanfolyamot.  Majd nem sokkal később Ilike lányánál Nerellánál a haladó rajz tanfolyamot is.  A rajzolás a mindennapjaim természetes részévé vált. Főleg portrékat és aktokat rajzoltam.  Már akár rendelésre is.

Három évvel később 2013-ban, az életem elkezdett egyre színesebbé válni, és úgy éreztem, hogy kevés már a ceruza. Mert, ahogy bent úgy kint, kellenek a színek a vászonra is. Így hát Nerellánál végeztem el a jobb agyféltekés kezdő és haladó festő tanfolyamokat is.  Ott festettem meg életem első olajfestmény portrémat, a Színes babát. Utána rögtön az első vászon festményemet, egy női aktot, ami egyben az első eladott festményem is lett.   

Ez után egy hosszú szünet következett. Felajánlották megvásárlásra az imádott albérletemet, valamint rám talált egy csodálatos szerelem. Így minden figyelmemet a földi dolgokra irányítottam. A festészet hátérbe szorult. Kicsit meg is feledkeztem ez idő alatt Önmagamról, kezdtem kihagyni magamat az életemből.  Ecsetet egy szakítás után 2015 ben ragadtam újra a kezembe. Egyszerűen nem tudtam mást tenni, vagy bele halok a fájdalomba, vagy a szeretetre figyelek, és csak festek. Hát azóta is csak festek. 

Miért festek valójában, és mi az ami motivál?

Ez nem egy kényszer, nem egy hobby, amivel a szabad időmet ki tudom tölteni. Senki sem várja el tőlem, és én senkinek sem szeretnék ez által bizonyítani, sem megfelelni.
Teszem, mert hozzám tartozik, a lényem, mert csak úgy jön egy kép, amit megfestek, mert nem tudom nem lefesteni és jön az érzés is hozzá, aztán jön egy ember hozzá, akié a festmény. Vagy pont fordítva történik minden. Nem lényeges.  Egyszerűen festek, mert szeretek festeni, mert kiteljesít, mert gyógyít, mert örömöt okoz, mert nem tudok nem festeni.

 
Főleg az érzéseim és a megtapasztalásaim motiválnak.  Az igaz szeretet,  az igaz tudás, teljesség, az egység, a jelenlét, a szépség, a mindenség, az öröm, a ragyogás, a fény, a létezés.

 
Úgy gondolom mindnyájan utazók vagyunk, örökké létezők, és valók, mindig is léteztünk, és létezni fogunk, jelenleg itt a földön fizikai formában nyilvánulunk meg, de lényünk, ennél sokkal hatalmasabb.  Utazunk univerzumokon, dimenziókon, formákon, és léteken át. Utazásaink során tapasztalunk. Ezek a megtapasztalások vagyunk mi magunk. Isten úgy gondolom, rajtunk keresztül akarja meglátni a saját fényét és ragyogását, rajtunk keresztül akarja megtapasztalni saját magának végtelenségét, és határtalanságát. Ezt próbálom én megfesteni, s míg élek festeni fogok. 

Gyógyítanak vagy jövendölnek e a festményeim?

 
Első különleges megtapasztalásom az Eredet című festményem festése közben jött. A festményrendelésre készült. Egy masszőr kért meg rá, fessem, meg amit fejmasszázs közben érzékelek. Jött is a kép közben, de éreztem, ez az ő aktuális élete, benne volt a nő, aki akkor hiányzott az életéből, de a férfit sehol sem láttam. Így egy másik képet festettem meg, ahol a nő és a férfi tökéletes egyensúlyban és harmóniában van, egy egészet, egységet alkotva. Bele helyeztem ő magát a saját életébe.  Míg a nőt festettem minden rendben is volt, de a férfialaknál a festmény elkezdett elváltozni, torzulni, tehetetlennek éreztem magam, és majdnem a kukában landolt a kép. Ekkor kimentem az erkélyre a csillagos ég alá, eltávolodtam a festménytől, csak néztem, és segítséget kértem mit tegyek. Ekkor egy belső hang szólalt meg, egyértelmű utasításokat arra, hogyan fessem tovább, hogyan hozzam helyre az elakadásokat. Olyan érzés volt, mintha egyszerre mindent érzékelnék, éreztem őt, a festményt, a múltját a jövőjét, jelenét a problémát és a megoldást. Végül a festmény nem az ő tulajdonába került, viszont az élete teljesen megváltozott. A festmény festése közben betegeskedés, egyfajta tisztulás jelent meg, ezt követően rátalált élete párjára, az ő szavaival élve: „Ha valaki azt mondja nekem, hogy létezik ilyen szerelem, nem hiszem el neki”. 

 
Ez után visszanéztem az addig készült rajzaimat, és döbbenettel tapasztaltam, hogy az összes rajzomnak a címe, a rajzolás ideje alatt csak vágyként jelentkezett az életembe, de az elmúlt 3 év alatt már teljesen az életem részévé váltak. Tehát nem csak másnál nálam ugyan úgy működnek, és nem csak a festmények hanem a rajozok is. 

 
A következő festményem, ami hatást gyakorolt több emberre is az Élet fája. Jelenleg is saját tulajdonban lévő festmény, viszont többek között két olyan hölgy is van,  aki nagyon érdeklődött a festményem iránt. Már ebből tudtam, hogy lelkük vágya a gyermekáldás. Ma már mindketten boldog anyukák. 

 
Volt olyan, amikor azért kértek fel egy festmény megfestésére, hogy egy szerelmi kapcsolatot erősítsünk meg, ami éppen válságban volt. Mai napig együtt van a pár.
De festettem Önmagamnak is, hogy megfessem azt a szeretet szerelmet és egység érzetet, amit tapasztaltam. Gondolom mondanom sem kell, hogy egy boldog , kiegyensúlyozott párkapcsolatban élek azóta. Ahol sokat tanulunk egymástól, egymás által. Melyben a közös jövőt, és gyermekeket tervezzük. 

Festettem ajándékba is, ahol nem volt semmilyen kérés csak a festmény maga, itt is festés közben megjelent az illető problémája, ami akadályozza a kiteljesedésben. Gyönyörűen tündökölt egy réten az arany fényben, mégis az életében úgy érzékelte meg van torpanva, nem tudja merre és hogyan haladjon tovább. Úgy éreztem, most már ideje elindulnia.  Ő a festmény érkezése után ezt mondta: „Amióta nálam van a festmény az életem a feje tetejére állt”. Alá festettem egy utat, és az élete beindult, nemsokára megszületik kislánya, és most már látja az utat merre tart. 

 
Szinte minden festményem, ami rendelésre készül egy csoda számomra, csodálatos történetek és életek valóra vált álmok elevenednek meg előttem.  Érzékelem az illető életet itt a jelenben a múltjával, jövőjével, és lelke legcsodálatosabb álmával, ami a festmény által számára is megmutatkozik.  A festmény megmutatja nekem az elakadást, és megfesteti velem a megoldást is. És ez egy csoda, hogy én ennek a részese lehetek.  Sokszor a festmények mellé üzeneteket – áldásokat – is írok. Ezt is egy belső hang súgja.  

 
Biztos vagyok benne, hogy a festményeket nem egyedül festem meg, minden egyes festményem számomra is egy meglepetés, mert az elején, még én sem látom, hogy mi lesz belőle. Szeretettel a szeretetben készülnek a jelenben, ahol nincs gondolat, nincs ítélkezés, csak a megfigyelő létezik, aki átadja magát a festésnek, és mintha valami hatalmasabb venné át az irányítást. 

 
Itt újra felteszem a kérdést, vajon gyógyítanak vagy jövendőt mondanak e a festményeim? A választ a kérdésre ma sem tudom, mert ezt nem én teszem. Én csak segítek neked meglátni azt, aki valójában vagy, elgörgetem az akadályokat, de a festményt – Önmagadat- te fogadod be a szívedbe, így a te életed te általad válik igazzá és valóságossá, egy élő csodává.  

Milyen stílusban festek?

Minden esetben olajfestékkel festek, a legjobb minőségű vásznat, festékeket és ecsetet használva. Viszont a stílust, amiben festek, nem igazán tudom behatárolni, és azonosítani. Már csak azért sem, mert nem vagyok tanult profi festő. Viszont minden esetben művésznek vallom magam, hiszen minden festmény a szívem legmélyén születik meg, és valós érzéseket tapasztalásokat próbálok a festményeimben megjeleníteni és átadni. 

A jobb agyféltekés módszer előnyeként emelném ki azt, hogy semmilyen ecset és ceruza használati technika elsajátítására nem ad lehetőséget. Így mindenki, aki így tanul meg rajzolni, elsőként a saját Önmaga stílusával, és technikájával találkozik. Persze a későbbiekben, ha igénye van rá, elsajátíthatja a különböző stílusok technikáját. Én jelenleg saját magam által, Önmagamtól tanulok festeni, technikámat különösebb képen nem fejlesztem, az ecsetet úgy használom, ahogy az a legjobb tudásom szerint a szívemből jön. 

Ennek ellenére látom a folyamatos fejlődést a festményeimben. Mondanám az én tanárom a bennem lakózó belső Isteni fény.  Persze nem állítom, hogy a jövőben nem fogok esetleg más technikákkal is próbálkozni, de egyelőre nem érzem ennek szükségét.

Kinek szólnak a festményeim