Beusom! Köszönöm, hogy részesei lehettünk ennek a csodálatos napnak, a te nagy napodnak. Hozz áldást a lényeddel és a művészeteddel továbbra is mindannyiunk életébe. Szeretünk. 

"Béke, nyugalom,  végre haza talált... minden a helyén van. Nincsenek kérdések csak boldogság. Imádjuk" Andi

"Köszönöm, hogy megerősítést kaptam öröklét tudatból. Köszönöm a szárnyak helyett a földelést. És köszönöm, ezt a csodás ajándékot, ami tényleg több, mint festmény" Évi

"Mit is mondhatnék, amióta nálam van a festmény teljesen felborult az életem."

„Ha valaki szeretné, hogy gondolatai szabadon áramoljanak a festővászonra, szükséges ismerni a színkeverést, az eszközöket, hogy melyik ecset mire jó, melyik technikával milyen hatást érhetünk el. Nekem a színelmélet, lakberendezésben is segített! Csodálatos egységet mutat, ahogy a megfelelő színű és intenzitású árnyalatok egymás mellé kerülnek! Beával való közös festésünk óta, olyan mintha egy dioptriát javult volna a látásom!A másik fontos dolog, amit tanultam, de nem csak festés közben hasznos: a lényeg meglátása! Kevésbé veszem el a részletekben, azóta jobban priorizálok. Köszönöm! „    Zsóka

"A temetés után pár héttel csak ültem a számítógép előtt, mint egy félholt, és „véletlenül“ az oldaladra tévedt a kezem. Akkor láttam meg ezt a  festményedet. Csak néztem és néztem,  és a kislány tekintetében ugyanazt láttam, mint amikor Dávidka rám nézett.  Egy megfogalmazhatatlan mélységet - magasságot, valami nem földit, határtalan szeretetet, égi üzenetet, áldást, hogy szavak nélkül is értettem őt. Egy pillantásában minden benne volt, amit tudatni akart velem, amit szavakkal nem lehet sajnos leírni.  Azután minden egyes nap visszatértem a festményhez, mert úgy éreztem, csak akkor nyugszik meg a lelkem.  Szóval, Te hoztad meg nekem az enyhülést , és a sajgó lelkem gyógyulását. Azóta is sokszor nézegetem, és eltölt a szeretet iránta és irántad. Akkor estem túl én is azon a ponton, hogy már nem éreztem sérelmet irántad, és akkor tudatosítottam, hogy milyen butaság is volt makacsnak lenni, hogy ez mennyire eltörpül az mellett amin keresztül mentünk, és mennyire fontos a megbocsátás , hogy csak a SZERETET a lényege mindennek és mindenségnek, semmi más nem számít. „
Ilonci

"Szinte a nulláról indulva eljutottam egy bizonyos szintig.. a rajzokat látva ezt kérdezték:  "Mit csináltak ott veletek?"  és másnap délig ketten is mondták, hogy fú de bánom, hogy nem mentem.., és bánhatják is,  ...mert valami nem mindennapiról maradtak le. A komfortzónán kívül történnek a csodák. Bátraknak kell lennünk kilépni a bizonytalanságba, de ha megtesszük, akkor olyan dolgok várnak ránk, mint amilyenek a négy nap alatt történtek. Nagyon szépen köszönöm, hogy részt vehettem rajta! Egy élmény" Robi 

"A festmények előtt állva olyan érzésem van, mint hogyha valamiféle energia áradna ki belőlük" Ági

"Olyan furcsa nélküle. Tudod ő az életem része. Legszívesebben mindenhová vinném magammal."

" Nagyon jó érzés volt ott lenni, látni alkotás közben, valami mintha gyógyult volna bennem, míg egyszer csak eggyé váltam ezzel a miliővel."

Erika