2016.04.23 | Vesztettél vagy nyertél?

Rajtad áll, mint ahogy az érmének is két oldala van. 

Figyeld csak meg ezt a jelet, manapság elég sokat használjuk,, de jól figyeld meg, mert a kettőt egybe rajzolom :(: , te melyiket látod belőle a mosolyt, vagy a szomorú arcot? 

Hajlandó vagy meglátni az élet rossz történéseiben a tanításokat, magadat, hogy mit kaptál általa, vagy ki lettél általa? Meglátod e a lehetőségeket? Mert igen bármennyire is szomorú az ami veled történik, hogy elhagyott a párod nincs melletted, érzékeled az óriási veszteséget, a hiányát, de nem lehet hogy becsapod magad? 

Mi van akkor ha a figyelmedet a szereteten hagyod? Aha... azonnal jön az érzés, a fájdalom, a hiány, hiszen a szeret már nincs melletted, és a figyelmed azonnal a fájdalomra irányul és ott is marad, míg úgy nem döntesz hogy inkább valami másra figyelsz. Figyelj most a szeretetre, ami benned lángolt mikor együtt voltatok, és most is benned lángol, hogy már nincs melletted. A kérdés hogy ezt a szeretet mire használtad, míg melletted volt, neki adtad, és ő vissza tükrözte rád, és megtapasztalhattad élhetted Önmagadat, Önmagad szeretetét általa, és amikor ezt a szeretetet magadban élted, sugároztad a környezetedre, míg együtt voltatok, a környezeted is vissza sugározta rád, amit vagy észre vettél, vagy sem, és abban a hitben maradtál, hogy ezt ő okozza adja neked, általa van, pedig általad volt. Minden a te szereteted kivetülése ként jelent meg az életedben. 

Mi lenne ha újra megtalálnád magadban ezt a szeretet, és hagynád a csudába most kicsit a hiányt és a fájdalmat, ha újra megpillanthatnád Önmagadat, és ezt az örömöt elkezdenéd újra kivetíteni, ki mibe, kinek mibe esik jól. A zenébe, a táncba, a munkádba, a mindennapi tevékenységbe, írásba, beszélgetésbe, és megfigyelnéd, hogy mi minden kell életre belőle, általad.

Én a festésbe kezdtem el kivetíteni, vagy bevetíteni? Már előtte is festegettem mielőtt megismertem őt, de míg együtt voltunk, nem szívesen töltöttem ezzel az időt, minden figyelmemet neki szenteltem. Mikor külön váltunk, nem tudtam mást tenni csak festeni, nem tudtam mit kezdeni a túláradó szeretettel ami belőlem fakadt. És mi mást festhettem volna, mint az ikerláng szerelmet, egységet. És egyszer csak magamra ébredtem, ez vagyok én, ezt kell tennem mert mást nem tudok tenni nem tehetek, ez belőlem fakad, és mérhetetlen örömmel tölt el, és szeretettel, és igazi csodák keltek, és kelnek életre a kezem alatt. 

Lassan elkészül a honlapom is, és több kiállításra kaptam felkérést. Amikor festek azonnal megjelenik bennem ő, és hogy ki is az az Ő? Maga a szeretet, egységbe kerülök Önmagammal, teljes teljességben a szeretetben. Hát kell ennél nagyobb csoda? Mint hogy magadat megéld, megtapasztald, és ezáltal másoknak örömet okozz? És ami legszebb a történetben, ha nem válunk el egymástól, akkor talán soha nem találok magamra, nem ismerem fel ezt a szeretetet, és nem kezdek el festeni. Szerinted vesztettem? Kudarc ként kell néznem a dolgokra, vagy lehetek hálás a létért, a történésekért Önmagamért. Én az utóbbit választom... 

Csak rajtad áll, hogy hová figyelsz, maradsz a fájdalmak közepette, vagy megnézed, hogyan tudsz győztes ként kijönni a helyzetből ami téged próbál megmutatni Önmagadnak. Mióta csak tudatodra ébredtél magadat próbálod megkeresni, kívánom hát, hogy teljesedj ki ebben a szeretetben, és lásd meg, és tapasztald meg magadat, hogy ki is vagy valójában, és milyen hatalmas teremtő erővel bírsz....