2016.01.10. | A szeretetet nem lehet csinálni, viszont mindent lehet szeretettel csinálni.

Nagy valószínűséggel csak kevesen tudják rólam, hogy közel egy éve, kétoldali csípőkopást diagnosztizáltak nálam, ami vele született, rendellenességből adódik. Az orvos szavaival élve, nem vagyok túlsúlyos, mégis minden felesleges kilótól meg kell szabadulni, és az egyetlen sport, amit javasolni tud, és nem árt, az az úszás. Ennek nagyon megörültem, mert már régóta szerettem volna aktívan sportolni, és az úszást nagyon szeretem. A diagnózis kellő motivációnak bizonyult ahhoz, hogy a minden napjaim részévé váljon ez a tevékenység. Ennek ellenére soha nem a betegség miatt mentem, hanem a víz szeretete és úszás élvezete miatt. Minden nap, amikor mehettem, már számoltam a perceket, hogy mikor kaphatom fel az úszócuccomat, és indulhatok az uszodába, ami csak 5 percre van a munkahelyemtől. Fél év múltával arra lettem figyelmes, hogy 6 kilóval lettem kevesebb, könnyebben járok, és a csípőm sem fáj már.

Egy nap szokás szerint úszni mentem, de nem a szokásos érzéseimmel. Aznap feltűnt, hogy egy ideje már kényszernek, és szükségszerűnek éltem meg ezt a tevékenységet. Elhatalmasodott rajtam a közöny érzése. Egyszer csak a zuhany alatt azon kezdtem el gondolkodni, vajon azért jövünk e a világra, hogy megtanuljunk szeretni? Majd eszembe jutott egy régen olvasott könyv: A szeretet öt nyelve, és már azon tűnődtem, hogy egyáltalán a szeretet tanulható-e.

Ha mi magunk vagyunk a szeretet, hogyan is tanulhatnánk meg szeretni? Olyan dolog ez mintha a napnak meg akarnánk tanítani, hogy mi is az a fény, hogyan kell ragyogni, vagy a patak vizének folyási irányt mutatni. Ha nem tanulhatunk meg szeretni, akkor mégis, hol ronthatjuk el? Mi az a banánhéj, amin oly sokszor oly sokan elcsúszunk? Akkor talán helyesen kell szeretni? Vagy kit és mit kell szeretni? Kell egyáltalán szeretni? A szeretet az egy tevékenység? Egy szükségszerű divatos dolog?

Ahogyan kavarogtak a kérdések a fejemben, egyszer csak egy pillanat alatt láttam meg, hogy lehetetlen helyesen szeretni, hogy nincs kit, és nincs is mit szeretni. A szeretetet nem lehet csinálni, viszont minden lehet szeretettel csinálni.

Míg szeretettel úsztam meghozta számomra a várt eredményt mindenféle akarás és fáradozás nélkül.

Szeretettel festeni a festményeimet? Tudod milyen érzéssel tölt ez el? Ilyenkor soha nem a cél számít, hanem maga a tevékenység, a folyamat a történés, amiben benne vagyunk szeretettel magában a szeretetben. A végeredmény, a cél – ahogy szokás szerint hívjuk, ilyenkor csak hab a tortán.

Szeretettel főzni- asztalra varázsolja a legfinomabb étket és megajándékoz minket elismerő és dicsérő szavakkal. Vagy akár szeretettel vetni be a termőföldet, milyen termést hoz majd? Ugye ismerős az érzés számodra is, hiszen te is tapasztaltad már ezt, és látod a különbséget az életedben, milyen az, amikor szeretettel teszed a minden napi, akár legapróbb dolgaidat is. Szeretettel szólni, szeretettel hallgatni, szeretettel dolgozni, játszani, adni és kapni... Ugye feltűnt hogy már nem is magamról mesélek, hanem rólad... Szeretettel...