2015.11.09. | Tényleg mit sem tudunk a jövőről?

Veled is megtörtént már hasonló, mint amikor egy kedvenc képemet nézve, ami egy parkon átvezető utat ábrázol, melynek két oldalán fák vannak őszi színekben, azt kívánod egy pillanatra, hogy bárcsak ott sétálhatnék? Majd évekkel később egy gyönyörű őszi napon, arra leszek figyelmes, hogy már öt éve pont egy ugyan olyan parkban sétáltatom a kutyámat. Életemben először csak átutazva Budapesten, meglátom az Erzsébet hídról a Gellért hegyet, Budai várat, Lánc hidat és Parlamentet, halkan kimondom magamban: „Én egyszer itt fogok élni”, és miután már évek óta Budapesten élek, egyszer csak az Erzsébet hídon áthaladva eszembe jut ez a kijelentésem. Vagy csak úgy unalmamban egy cetlit és ceruzát ragadok, és egyfolytában ugyan azt a témát rajzolgatom körbe-körbe. Egy tó vadkacsákkal és egy roskadozó fa móló mely benyúlik a tóba, majd évekkel később egy öbölbe nyúló mólón állva talál rám a szerelem. Majd többször is hasonló környezetben találjuk magunkat, a természetben fa mólóknál, zöld fákkal körbe véve, csodálva a vadkacsák totyogását, vagy úszását, a naplementében. Ezt a kis skiccet 2009 júliusán készítettem, és most újra a kezembe került. Azt hiszem itt kezdődött el, hogy bármi, amit akár csak felskiccelek, vagy megfestek, valósággá válik, vagy a valóság festődik meg általam?

"Miért van az, hogy a múltra emlékszik az ember, de a jövőről mit sem tud?" - mondják filozófusok... Tényleg mit sem tudunk róla?

Még mielőtt leszületünk, egy részletes útitervvel készítünk magunknak erre a földi létre. Gondosan kiválogatva az útitársainkat, és a pontos helyszíneket is. Nem csak úgy jövünk, konkrét céllal érkezünk, éspedig hogy megtapasztaljuk, megismerjük, megéljük igazi Önvalónkat: a tiszta feltétel nélküli, Krisztusi szeretetet.

Tudni szeretnéd, hogy te mit terveztél magadnak, te milyen akadályokon keresztül jutsz el az Önvalód megtapasztalásáig? Vagy milyen csodákat készítettél magadnak, hogy bizonyosságot nyerj az Isteni szeretetről és jóságról? Kezdj el figyelni, a megérzéseidre, a belső hangra, hald meg a szíved dobbanását, hald meg a csöndet, és a csönd egyszer csak megtelik élettel.

Válj megfigyelővé az életedben. Kezd az elfogadással, hiszen minden a te Lelked terve által történik, majd folytasd a megbocsátással, hogy megismerd szíved igazi szeretetét, utána nyisd meg szívedet és válj befogadóvá, ekkor megtapasztalod az égi bőséget, és folytasd az adakozással, mert ezt a bőséget nem tudod, meg nem osztani másokkal. Ezek után már nem kérdéses, hogy mi az élet célod, maga az út a cél, a megtapasztalás a cél, miután megpillantod Önmagadat, soha többé nem kérdezed meg hogy mi a cél, mert a cél te magad vagy. Te vagy a kérdező, a kérdés, és a válasz is egyben.

„Az életed célja vagy.”