BB11-0060 - Álomból valóság
Olajfestmény, 50 x 70 cm, feszített vászon
Van
egy ember az életemben, egy igaz jó barát, akivel az utunkon együtt indultunk,
és azóta is végig kísérjük egymás életét. Együtt sírunk, együtt nevetünk. Sok
mindent köszönhetek neki, de amiért igazán hálás vagyok az az őszinte
barátsága, szeretete, és a belém vetet hite. Nincs ember, aki jobban hinne, és
bízna a festményeimben, mint ahogy azt ő teszi. Nagyon régóta vágyik egy
festményre, amit én festek neki, de többször is sajnálkozva elmondta, ő ezt
sajnos nem engedheti meg magának, de majd egyszer, ha úgy alakul biztosan
szeretne egy festményt tőlem. Már nagyon várja, nagyon kíváncsi, vajon ő mit
kap majd.
Mint
ahogy írtam, sok mindenért lehetek hálás a kedves barátnőmnek, amiért nem
igazán akart elfogadni anyagi fizetséget, nagyon sok ajándékkal is
megajándékozott Önzetlenül, így sokszor nehezemre esett az elfogadás. Most viszont
úgy éreztem, itt a megfelelő pillanat, hogy a lehető legjobb módon háláljam meg
mindazt, amit kaptam, kapok tőle. Vagy
éppen most jött el az az idő, hogy üzenetet, útmutatást, és segítséget kapjon
az égiektől.
Sokszor
beszélgettünk már róla mit festenék meg neki, majd egyszer… De a majd, az sosem
jön el, és a most-ban bizony, egy teljesen más festmény jött el hozzá, mint
ahogyan azt terveztem. Barátnőm egy nagyon színes egyéniség, és ha én festettem
volna, biztosan a szivárvány összes színében pompázott volna a festmény, és
lett volna rajta egy ló is, amire oly nagyon vágyik. De mivel én csak
közvetítek, és egy csatorna vagyok közte és az égiek közt, megint csak nagy
meglepetésben volt részem, de nem csak nekem, hanem neki is.
Miután
átküldtem neki a festmény vázlatát, jött is a válasz, na jó-jó, de azért
ismervén téged, tutira lesz ott még valami állat is. Őszintén szólva , nem terveztem, de miután
így rákérdezett, azonnal jött a válasz igen most hogy így mondod, egy medve.
Medve????? Ezen megint csak mind ketten meglepődtünk. Mondom: igen, egy medve,
én biztosan nem festenék neked medvét, de ez jött. Gyorsan rá is kerestem,
vajon, mit szimbolizál a medve totem.
„Az embereket a
medvetotemmel, gyakran nevezik álmodozóknak, akik nem tesznek sokat azért, hogy
az álmok valóra váljanak. A medve totem magában foglalja az önvizsgálatot,
gyógyítást, önállóságot, bölcsességet, változást, beszélgetést a Szellemmel,
halált és újjászületést, átalakulást, asztrálutazást, álomteremtést, sámánokat
és a misztikusokat”
Na
ekkor mindkettőnkbe bele ragadt a szó, és lementünk hídbaJ. Mivel nagyon jól
ismerjük egymást, nagyon könnyű dolgom volt a festmény értelmezésénél. Ő tényleg egy örök álmodozó, óriási
tervekkel, és rendelkezik is a szükséges képességekkel, de a megvalósítás,
sajnos sokszor elég döcögősen megy. Így nagy örömmel töltött el, hogy ezt a
festmény megfesthetem neki.
A
festményen megjelent egy út, de Ő maga eredetileg nem az úton állt, hanem
valahol eltévelyedve a magas növényzet sűrűjében. Így hát első dolgom az volt,
hogy kiterelgessem onnan és útjára helyezzem. Ebben nem csak én de a mellette
megjelenő kis medvebocs is segítségemre volt, hiszen ő volt az aki tekintetét
először az útra szegezte, nekem is mutatván, nézd csak erre kell menned…
Áldás
„Kicsi – nagy lány,
immáron felnőttél, és egy valódi tündérré cseperedtél. Kislányként a nagyok
ruháját öltötted magadra, és azt hitted, ha elhagyod gyermeki lényedet, talán a
súlyokkal könnyebben boldogulsz majd, bele nősz a ruhába, és így könnyebben
viseled majd és képes leszel elhordozni mások terhét. Tartsd meg gyermeki
tiszta őszinte, ragyogó, sugárzó lényedet, és vesd le a nagyok terhét, mert már
eleget cipelted.
Immáron új ruhába öltöztetlek,
mely átereszti az érkező fények sugarait belsődbe, ahol benned otthonukra
lelnek, de ugyan akkor kifele is engedi tükröződni az igaz otthonunkból áradó ragyogó
fényt. Fény a fényben, újra egységben te benned általam - általad, másokban.
Utadon, sok utazóval találkozol majd, kik
útjukon eltévelyedtek, de a Fényed ragyogása emlékezteti majd őket az irányra.
Mert ahol a ti szívetek, ott a ti otthonotok is. És hogy hová vezet az út? Nem kell látnod
előre hiszen az út Én vagyok Te benned. Csak indulj meg mindig egy lépést előre,
amerre a fényem vezet, otthonunk melegébe, hol az álmok valóra válnak. Tebenned
én általam a hitben és a szeretetben.”
Zadkiel arkangyal
Hálás
vagyok, hogy ezt a festményt megfesthettem, és így általa, én is érezhetem,
hogy az utamon lépkedem.