BB11-0045 - Szigetek

Akryl, 25 x 25 cm karton / 2014 március

Ezt a parányi kis festményt a színes festés jobb agyféltekés tanfolyamon festettem 2014 márciusában. Több mint két évig kerestem a festmény címét, és annak rejtett üzenetét, miközben a címe mindvégig ott hevert a szemem előtt

Egy beszélgetés kapcsán merült fel bennem, hogy talán a Szigeteknek is méltó helye van a közelgő kiállításomon, így újra megjelent a kérdés, milyen üzenetet rejt magában, mi is az amivel két évvel ezelőtt valójában megihletett.

Valójában, egy vagy két szigetet látunk? De mintha nem is sziget lenne, hanem egy félsziget pár, hiszen egy keskeny ösvényen jutunk ki a félszigetekre. De tényleg félszigetek lennének? Egy nagy erős kontinenshez csatlakoznak a sétánnyal, vagy esetleg egy harmadik félszigethez, így alkotva hárman, vagy akár többen is egy szigetet?

Szigetnek nevezzük azt a szárazföldet, amit körülölel a víz, akár a tenger közepén, akár egy folyó közepén. Látszatra nincs összeköttetésben a szárazfölddel, mintha kissé árválkodna is, mintha kissé leszakadt volna a Mag-járól. De tényleg ez a valóság vagy ez csak a látszat?

Míg azon tűnődtem sziget vagy fél sziget, rájöttem semmi jelentősége. Hiszen ezt a tulajdonságát csak az határozza meg, hogy az őt körülvevő vízszint éppen milyen magasan áll. Hiszen pont emiatt ma már több sziget is veszélyben van, és azt jósolják, pár év múlva eltűnnek a föld felszínéről. Tényleg eltűnnek, vagy csak a víz magassága emelkedik meg, oly annyira, hogy láthatatlanná válnak számunkra.

Ha pont a vizet tüntetnénk el a föld felszínéről, láthatnánk, hogy a sziget bizony nem egy leszakadt egység, egy különálló árválkodó valami, hanem éppen hogy tökéletes egységét alkotja a föld legfelsőbb kérgének. Hiszen a víz felszíne alatt, ő is az egy egész egységhez csatlakozik, sőt része az földi egységnek.

"Mint ahogy a menyben úgy a földön is” mondjuk el napi imánkban szinte minden nap, de nem látjuk a mondat lényegét. A mennyek országa a lelkek országa. Sokan leszakadva, individuumként létezünk a földön, körülölelnek minket a materiális világ tengerei, és úgy élünk egymás mellett, egymás közt elszigetelődve, mint külön élő szigetek.

Egy - egy család, közösség vagy vallás tagja ként fél szigetekként élünk, és akkor már boldogok vagyunk, mert úgy hisszük, mi nem egy magányos sziget vagyunk, mi egy fél sziget vagyunk, tartozunk valakihez, valamihez. Talán még sajnáljuk is, vagy ami még rosszabb megvetjük, a kis elszigeteltnek tűnő szigeteket, miközben félszigetként vagy erős kontinensként, mi is csak elszigetelődünk, más családoktól, közösségektől, vallásoktól, nemzetektől, és társadalmi rangoktól. Hol alul és vannak, akikkel szembe pedig fölül értékeljük Önmagunkat.

Nem az a fontos, hogy te szigetként, félszigetként, vagy esetleg egy erős nagy kontinensként éled az életedet. A lényeg látod e, mi rejlik a víz felszíne alatt.

Mi történik, ha beüt majd az apály, és az összes víz eltűnik a föld felszínéről. Ha összeomlik a gazdaság, és többé nincs értéke a megszerzett titulusoknak, szép ruháid idővel elkopnak majd, kiürül a kamrád, nem telik már fodrászra és műkörmösre, bezárnak a konditermek és szoláriumok, látod e majd, hogy ki vagy valójában, látod e majd valós értékeidet? Látod e majd lényed tiszta igazát?

Felismered e még időben, hogy léteddel, lelkeddel, mind egy hatalmas nagy egység részei vagyunk. Mindnyájan, nem csak kapcsolódunk a hatalmas egységhez, hanem mi magunk alkotjuk azt, részesei vagyunk, és az egység összes része mi magunk vagyunk. A mennyek országa a lélek országa, a mi közös országunk, otthonunk a szeretet forrása. A te hazád az én hazám, a te lelked az én lelkem része, a sikered az én sikerem, a kudarcoddal veled bukom én is. Szeretetedben, szeretetre lelek én is.

Nem kell, hogy megvárd, míg kiapadnak a vizek, hogy meglásd, mi rejtőzik alatta. Sőt ne engedd az élet forrását kiapadni, hanem tápláld vele a földet, a létet, a mindenséget, hogy jusson belőle minden lénynek. Ha te bővelkedsz benne, ne hagyd, hogy annyira ellepjen téged, hogy már csak egy parányi sziget látszódjon belőled a víz felszínén.